Útkeresés

Minden felelősen gondolkodó ember tudja, hogy jelenlegi civilizációnk válságban szenved. Már évtizedekkel ezelőtt elhangzott, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. Ehhez képest legjobb esetben is csak lassítani próbáljuk a vonatot, pedig az rossz felé megy.
A válság több szinten jelentkezik, melyek természetesen szoros összefüggésben vannak:
1. Környezeti válság
Számos könyv és publikáció jelenik meg folyamatosan a témában, legyen szó akár az éghajlatváltozásról, a levegő-, a vizek- és a talajaink szennyezéséről, a biodiverzitás csökkenéséről, az atomenergia- vagy a biotechnológia kérdéseiről. A természet körforgásától elszakadt földi halandó sokszor már nem is tudja kinek higyjen a sok ellentétes híradás miatt, de aki egy kicsit is körülnéz és odafigyel a jelekre az tudja, hogy nagy a baj.
Most csak egy dolgot emelnék itt ki, ami különösen fájón érint minket itt Békés megyében, ez pedig az élelmiszer helyzet. Itt, ahol az ország – de talán a világ – legjobb termőföldjei vannak, az emberek lassan, de biztosan elfelejtenek élelmiszert termelni. A legtöbben már csak olyan növénnyel hajlandóak foglalkozni, aminek termesztésekor ki se kell szállni a traktorból. Az állattartás lassan teljesen eltűnik, ellehetetlenítette őket a visszásságoktól terhes támogatási rendszer és a multi cégek kegyetlen felvásárlási játszmái. A nagyrészt idős korosztályból álló gazdatársadalom, már nehezen vált, különösen nem egy korszerűtlennek tűnő és sokkal több kézimunkát és szaktudást igénylő, vegyszerek nélkül dolgozó módszer felé. Inkább elmennek rendszeresen a vegyszergyártók által rendezett ingyenes ebédekre, meghallgatják az előadást a tudomány “csodáiról”, és megkapják az ájéndékcsomagot is. Közben elképesztő ütemben épülnek a bioüzemanyag feldolgozók, így hamarosan műholdirányítással lehet genetikailag módosított energianövényeket termelni az ország legjobb földjein. Emberre nem is nagyon lesz szükség, aki így rá fog érni, hogy elmenjen a számtalan bevásárlóközpont egyikébe és megvegye a több ezer kilóméterről ideutaztatott, kétes minőségű, természetazonos élelmiszert.
Kevesen vannak akik foglalkoznak ezzel a problémával, még kevesebben, akik veszik a fáradságot, hogy vegyszermentes élelmiszert termeljenek és kevesen, akik elég elszántak, hogy utánajárjanak a beszerzési lehetőségeknek.
2. Gazdasági válság
A profitmaximalizálás varázsszavával megteremtett gazdasági rendszer mára több sebből vérzik. A fejlett országok tovább folytatják gyarmatosító háborúikat, mind fegyverrel, mind gazdasági eszközökkel. A bankvilág kisemberek számára átláthatatlan árfolyamspekulációi, valamint a hadi-, a gyógyszer- és a vegyszeripar mellé felsorakozik lassan a biotechnológia, melyek még keservesen igyekeznek egybentartani egy embertelen rendszert. A fejlődő országok és a benne élő személyek is adósságcsapdában vergődnek. Az egyszerű ember ezért rabszolgának szegődik valamely multicéghez, hogy kielégíthesse a fogyasztói társadalom által generált igényeit, és naponta szolgál egy olyan rendszert, melynek működési elveivel alapvetően maga sem ért egyet. Mindeközben néha felmerül a kérdés: mi lesz majd, ha elfogy az a végelátható fosszilis energia amire az egész rendszer épül?
3. Társadalmi válság
Az emberekkel először elhitették, hogy az ember és a természet különálló dolgok, nem függnek egymástól. Aztán elhitették azt is, hogy az egyes emberek is külön állnak, csak pillanatnyi szükségleteik és érdekeik miatt állnak olykor össze, azonban kizárólag az önmegvalósítás és a mértéktelen fogyasztás által elérhető boldogság számít igazán. A természetes társadalmakat egykor összetartó kultúrális szokásrendszert felvállalni mára inkább kínosnak, vagy rasszistának számít és ha lehet maradjon meg a hagyományőrző klubbokban. Az emberek közvetlen hatáskörét folyamatosan és hihetetlen hatékonysággal szűkíti a média figyelemelterelése. Így fegyverek nélkül működtethető egy modern rabszolgaság, hiszen az emberek azt hiszik, hogy szabadok.
4. Lehetséges megoldás?
A környéken – hasonló gondolkodású emberekből – alakult több civil szervezet dolgozik együtt a környezettudatos szemléletformálás és a természeti népek – különösen a magyar nép – hagyományainak kutatása terén. Fontosnak tartjuk az említett területek összehangolt vizsgálatát, hiszen az emberi társadalmak évezredeken keresztül voltak élő bizonyítékai annak, hogy fenntarthatóan élni – egészséges és boldog emberként, gondoskodó, stabil családban és közösségben, harmóniában a természettel – lehetséges. Az őshonos gazdasági és kulturális rendszerek hosszú távú fenntarthatósága olyan helyi oktatási rendszerek eredménye, melyben az emberi és a természeti ökológia osztatlan egészet képez.
A természeti népek és népcsoportok szinte mindenütt földanyaként és szentként tisztelik és szerezik a Földet és hiszik, hogy az emberek, növények, állatok, a víz, a föld, az ég az élet ugyanazon megszakíthatatlan körforgásának részei. Ez a hit és az ebből fakadó tudás a kulturális szokások útján öröklődik tovább generációról generációra: közvetlen tanítás, történetek, táncok, szertartások, művészeti alkotások és szent helyek alkotta hálózatok szolgálják a közvetítést. Mindez része az oktatás ősi megközelítésének, melyben a kultúra összeköti az embert és a földet.
A fentebb felvázolt összetett problémahalmaz minden felelősen gondolkodó embert foglalkoztat. Sokan próbálnak egyes részleteire, vagy a komplett egészre megoldási lehetőségeket fölvázolni. Ilyen indíttatásból alakult számtalan civil szerveződés melyek rendszeresen szerveznek szemléletformáló előadásokat, kampányokat hirdetnek, kiadványokat adnak ki. Ki is alakult részben ezen törekvések hatására egy egyre növekvő társadalmi réteg, akik tisztában vannak nagyjából a problémakör jelentőségével és lehetőségeikhez mérten próbálnak pozitív irányban változtatni személyes életvitelükön és tágabb környezetükön is.
Az egyik legradikálisabb és olykor működőképesnek is bizonyuló megoldást jelentik az úgynevezett ökofalvak. Az ilyen vidéki településeken főképp a városi értelmiség soraiból kikerülő családok kisérleteznek az önfenntartás és egy tisztább, emberibb élet megvalósításával. Itt is több fajta megközelítéssel találkozhatunk, vannak akik vallási alapokra építkeznek, vannak akik közös gazdasági rendszerre alapoznak, megint mások a nemzeti hagyományok köré gyűlnek. Nincs egyetemesen működő megoldás, azonban megállapítható, hogy az ilyen alulró jövő kezdeményezések sokak számára a legvonzóbb megoldást jelentik a globalizáció világával szemben.
Nem vezet azonban egyenes út a szemléletformáló előadások padsoraiból az ökofalvak vályogházaiba! A divatos címekkel meghirdetett zöld rendezvények, olykor több száz fős közönségének nagy része az előadás után folytatja jól megszokott, kényelmes életét, mintha misem történt volna. Havonta egyszer ugyanúgy elmennek a bevásárlóközpontba telepakolni a kosarat a díszesen csomagolt adalékanyagokkal, mert így kényelmes. Másnap ugyanúgy elmennek arra a munkahelyre dolgozni, ahol tisztában vannak vele, hogy azt a rendszert szolgálják aminek alapvető működésével maguk sem értenek egyet. Azonban legtöbbször ott a család, a gyerekek, a ház, a társadalmi elvárások, mind olyan dolog amiket nem egyszerű egyik napról a másikra radikálisan megváltoztatni. Így marad a megszokott élet és a napi 8-10 órás rabszolgaság kompenzálásaképp esetleg beiratkoznak valamely természetjáró- vagy hagyományőrző egyesületbe, hogy legalább hétvégén megnyugtassák a lelküket.
Különösen nagy a veszélyben van a felnövekvő generáció, hiszen az ő jövőjük a tét! Elkeserítő az a jövőkép ami az ő szájukból hangzik, amikor 10 megkérdezett fiatal közül 8 azt válaszolja, hogy élete célja az, hogy gazdag legyen. Nem is várhatunk mást, amikor kiirtották azt a kulturális szokásrendszert ami évezredeken keresztül biztosította a természeti népek fennmaradását olyan társadalmakban, ahol az emberi és természeti ökológia osztatlan egészet alkotott. Így elveszett a társadalmi háló szabályozó szerepe, a követendő példák pedik lealjasultak a gazdasági bűnözők szintjére. Nehéz hatni a fiatalok nagy részére, amikor a médiából rájuk zúduló fogyasztás-központú divatirányzatok sokkal színesebb és kényelmesebb életet ígérnek. A másik végletet azok a fiatalok jelentik, akik felismerik a problémát, de mivel nem látnak hiteles és működő példákat melyek megoldásokat mutatnának, legtöbbször beletörődnek az emberiség szomorú sorsába és valamilyen deviáns pótcselekvésbe menekülnek.