A felkelő Nap földjén

Csodálatos megtapasztalni a Nap járásának teljességét,  a vele összehangolt életet, különösen ha emellett kalákázik az ember. 
A Székelyföldről induló közösségépítő kaláka mozgalom 2010-ben új helyszínen, az Alföld egyik szegletén ütött tanyát: a szellemiség és lelkiség megtartásával a korábbi hagyományok és megszokottságoktól kissé eltérve kalákáztunk. A legfontosabb különbséget a táj jelentette, hiszen eddig mindig - még az első magyarországi helyszínen a Mátrában is - hegyvidéken, erdők között, patakok, források közelében munkálkodtunk, ám idén tavasszal a nagy magyar Alföld lett otthonunk. 
Történetünk 2009 őszén kezdődött, mikor a budapesti Ars Topia Alapítványunkat megkereste egy lelkes és kitartó fiatalember Tóth Miklós, a békéscsabai Homo Faber Alapítványtól, aki már régóta figyelemmel kísérte Székelyföldön zajló népi gyógyfürdőket felújító közösségépítő kalákáinkat. Megismertük céljaikat: a tájjal egységben élő közösség létrehozásáról Mezőgyán község mellett, Eperjes pusztán. Közösségépítő, tájgyógyító és táj alakító szándék megvalósításához kérték együttműködésünket. 

 

Kaláka volt az Alföldön

A magyar édenkert
A szívünkben születik
Fűzfa hegyén a Nappal
 
Sok kérdés járt fejünkben ahogy közeledett nyári táborunk: Vonzó lesz-e vajon az alföldi táj az embereknek? Érdekel-e valakit egy újabb élőfalu kezdeményezés? És tudunk-e majd olyan hangulatot teremteni, ami életreszóló élményt nyújthat az idelátogatóknak? 
 
Végül összejött egy csapat, akik valamiért kíváncsiak voltak rá, hogy mit is csinálunk mi a puszta közepén. És mind azért jöttek, hogy önkéntesen, szeretetből dolgozzanak együtt, hogy itt életre keltsük ezt a tájat. Ez volt a legnagyobb csoda a hét során, hogy ezek az emberek a Kárpát medence különböző részeiből érkezve, egymást elfogadva, segítve, összehangolódva tudtak egy célért fáradozni, együtt az asztalnál áldást énekelni, és a munka végén közösen ünnepelni.

Fontosnak tartottuk, hogy olyan építmények készüljenek a héten, melyek gyakorlati szempontból és szimbolikusan is jelentősek e tájba való visszatérésünk kezdetén. Kialakítottuk a tűzrakó helyet, rendbe hoztuk a kút környékét, pallóutat építettünk az érmeder fölé, útjelző táblát faragtunk a kövesút mellé, az előttünk itt élt őseinknek emlékoszlopot állítottunk, imatáblákat festettünk.
 
Ahogy teltek a napok, és halványult bennünk a város zaja, úgy kezdtük lassan megérezni a puszta csendjét, a természet ritmusát, az alföldi táj számtalan apró csodáját, hogy miért is énekelt erről Sinka, és Petőfi.
 
És közben rengeteget tapasztaltunk, hogy miket tudunk alkotni két kezünk munkájával, hogy mekkora a természet ereje, amikor itt vihar kerekedik, és csak egymásra számíthatunk. Hogy melyek az igazán fontos dolgok az élethez: hogy legyen mit ennünk, tiszta vizünk, biztonságos hajlékunk, és jó társaságunk. Előadóinktól hallottunk a népmeséink titkairól, egy mesterséges határral szétszabdalt táj népének sorsáról, és páratlan természeti értékeiről, a táj- és ember kapcsolatáról, tanultunk fát faragni, füvet kaszálni, dalolni, táncolni…
 
Reményeink szerint mindenki vitt haza magával az itteni lelkesedésből, amivel saját környezetében folytatja a testi, lelki építkezést. Bennünk szervezőkben pedig megerősödött a hit, hogy sok ilyen kalákát kell még szervezni, mert a szeretetben együtt dolgozó emberek tudják újjáépíteni a világot.
 
Tóth Miklós
 

Kertmagyarország felé?

A fenti című pályázatunk támogatást nyert a Norvég Civil Alap pályázatán, így a következő 1 év során a Békéscsabán működő biopiac fejlesztése, helyi termékek piacának kialakítása, kalákakör beindítása, képzések szervezése, tájfajták adatbázisának összeállítása, és havi rendszerességgel hírlap kiadása valósulhat meg. A projektről a továbbiakban a www.koroskor.hu oldalon lehet tájékozódni.

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL

2
Következő
Utolsó