A világot alapvetően két erő működteti: a félelem és a szeretet. Minden egyes gondolatunk, cselekedetünk egy állásfoglalás. Választhatunk, melyik erőt használjuk. A jelenlegi társadalmi rend leginkább a félelemre alapoz. Pénzt keresünk, mert félünk, hogy ha nem tesszük, majd nem tudjuk megvenni a szükséges javakat. Befizetjük az adót, mert félünk, hogy egyébként megbüntetnek. Fizetjük a törlesztő részleteket, mert különben elárverezik a házunkat. Félünk a gazdasági válságtól, az éghajlatváltozástól, az új vírusoktól, a szélsőséges csoportoktól, és ha még nem félünk eléggé, leülünk este a tv elé, hogy biztosan meglegyen a napi félelem-adagunk.

Nem mindig így működött a társadalom. Nem is olyan rég a házakat még kalákában építették, a mezőgazdasági munkákat együtt végezték, disznóvágáskor mindent szétosztottak a komatálakba. Mindezek a szokások gyökeresen más világnézetet tükröznek: egykor az emberek tudták, hogy egy teremtett világ részei, ahol minden mindennel összefügg, és a Teremtő gondot visel mindannyiunkról. Nem azért adták a komatálat a szomszédnak, mert biztosak voltak benne, hogy vissza is fogják tőle kapni ugyanolyan mértékben, de azt tudták, hogy ha ők szeretetet és segítséget adnak, az élettől ugyanezt fogják visszakapni. Manapság ezt hívják a vonzás törvényének.

Ezen az oldalon egy kísérletről írunk. Olyan közösségépítési módszerekről, melyek a bizalomra, az önkéntességre és a kölcsönös segítségnyújtásra épülnek. Bízunk benne, hogy minél többen részt vesznek velünk ebben a kísérletben, hiszen ez a XXI. század legnagyobb kísérlete.
Képesek vagyunk-e újra emberi közösségeket alkotni, melyeket a félelem helyett a szeretet épít fel és tart egyben? Évezredekig ilyen közösségek alkották az emberi társadalmakat, biztosították kultúránk fennmaradását. Rajtunk múlik, hogy gyermekeinknek lehetősége lesz-e egy élhető életre!