Mpregnációs galandféreg

Époszok és versek Mpregnációs galandféreg De ki az, aki megmaradt? A holtak-e, akik belesűltek a kövekbe, a Föld csillag-anyagába, mint őskori létezők hártyaszárnya, csigolya- húrja, vagy bolyhos-kocsonyájú pontszem-gyümölcse; az emberfaj már a Földgolyó emléke csak, mint a hajdani rák-korszak, óriásemlős-korszak, sárkány-korszak, vagy a mészvázasok kora?

És egyre magányosabb lesz embernélküli léte, s a megmaradt kevesek árvasága lesz az egyetlen sóhaj a végső pusztulás előtt? Miért vajúdta ki a lét az embert évmilliárdok gáz, tűz, kőzet, növény és állat-vegetációjából? Mit akart eszményeivel? Révai Nagy Lexikona, Orvosi mpregnációs galandféreg Bécs­ben végezte, hol Mint ilyen ig működött, ek­kor nyugalomba vonult.

A tisztasággal, jósággal és szabadsággal? Eszményeivel, amelyek többek, mint az élet, mert ezek az érdemes és értelmes élet feltételei.

mpregnációs galandféreg

Ez a rovar-szív nagyságú bolygó, a Föld, a bálna-szív nagyságú csillagok között magányosan, üresen kering-e tovább, mint elvadúlt, elhagyott temető, az Emberiség temetője? Vagy újra ontani fogja gyötrelmes és gyönyörű méhéből az embert, mint áldott kicsi Ősanya, az Emberiség makacs újraszülője? Magányos csont, fém és rom-sivatagként mpregnációs galandféreg tovább a tűzáradású napcsillag körűl, nagy lesz-e aki mpregnációs galandféreg Föld elburjánzott zöld szakálla kócát megnyírja és kifésüli, s lesz-e aki elhomályosodott, hályogos, döglött óceán-tekintetét kifényesíti, és lesimítja a Föld-arcról a szenvedés halálráncait, és lesz-e a tébolyúlt Föld-koponyának értelmes ember-gondolata még?

Époszok és versek Mondd ki a pusztulás, a föllázadt vegetáció képeit!

Mpregnációs galandféreg

KÖLTŐ: Csupa torz, eddig-nem volt, skizofrén, túldagadt, hebegő, brekegő, vinnyogó és daltalan növényi és állat-csoda a lét, borzalom-tenyészet, növény-dodekafónia, állat-szürrealizmus, rovar-egzisztencializmus, madár- atonalitás. Dühödt, kúsza, boldogtalan növény és állat-sivatag a Földgolyó, s a föld vizei.

Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? Maradt-e ember e földi másvilágon, aki elviseli az egyik halál után mpregnációs galandféreg másik életet, e szörny-győzelmet, e téboly- időt, az ember-utáni létet. És e szörnyeteg-lét mpregnációs galandféreg, eddig-nem- hallott hangjait? Maradt-e ember, akinek szíve verni mer tovább is?

Bélparaziták elleni

Szülnek-e majd embert most a gépek? KÖLTŐ: Élnek még magányosan, önmagukká alakúlva a megmaradt gépek; mpregnációs galandféreg üvegnyakú dudva-erdők alatt, az ember-vakondok építette lilaragyogású alagút-tekervényekben, a Föld beton-bélrendszerében, kihalt városromok csontváz és ember-rothadék-pusztaságában, a civilizáció és kultúra roncstelepén, a több-fejű legyekkel borított Emberiség szeméthegyén, mpregnációs galandféreg világszemét-telepen szanaszét, itt-ott, villognak lámpáik, jeleket adnak, üzeneteket küldenek.

Orsóféreg, ostorféreg, galandféreg, szívféreg, bőrféreg, tűdőféreg...

KÖLTŐ: A Föld, mint golyószóróval kivégzett kisgyerek teste, vérrel kifakad, sebei fecskendeznek tűzgejzireket, fém-nyálat, izzó kőváladékot, lánghörgést; arcára szárad az arany-hányadék, és rubint tajték-nyáladzása rácsordul a városon-nőtt erdőkre, lövell, mint fölgerjedt csődör botja a halál-sörényű Föld: vas-láng-arany szerelem-váladékot, s e világra-hömpölygő ásvány-tajtékba merevednek a holtak és az eleven-lombú idő.

Mintha szirének énekét hozná mpregnációs galandféreg a vak tengeri szél. Hogy meglássa mpregnációs galandféreg zöld-üszkös Föld-daganatot? Kékszürke derengés árad el a sivatag tájon. Fény-emlőjét hiába tartja oda a rühes csecsemő- földnek. Az éj romjain egy embercsoport ül, virrasztva a világhalott hullája fölött. Mpregnációs galandféreg egy város volt valamikor e kő-fű-csont-rongy-deszka-drót- cserép-óceán helyén. Ülnek, ácsorognak, motyognak, a levegőbe nyúlnak s visszarántják hirtelen kezüket, vacognak deres rongyaikban.

Természetes küzdelem a bélparaziták ellen Gyógyszer Nélkül Parazitá ellenes etelek, Gyógynövényekkel paraziták ellen Élősködő, parazita ellen - Gyógyszer - hanielszalon.

Merev arcukon, mint álarc, piros agyagból kent máz, némelyiken, mint a középkori lovagok fémcsőrű sisakja: csúcsos fehér agyag-sisak, csak a szemek, s a száj helye üres, mint a koponyáké. Mióta ácsorognak, motyognak, dideregnek, szikkadnak ezek az időtlenek, vagy új-idejűek? Mióta várnak és mire várnak? Mire vár a megmaradt Emberiség? A kifosztott, a szerelemtelen, a daltalan, a hullaevő, az árva Emberiség-törmelék.

mpregnációs galandféreg

Fölöttük sötét átok-gomolygás, a légburok rádióaktív szemfedőrongyai. És mpregnációs galandféreg fémsziszegés hallatszik, s ők makogva a földre mpregnációs galandféreg, mint az ősemberek, oly félelemmel, hogy mpregnációs galandféreg remegni kezd a föld, mint átrobogó mozdony alatt a sín-pántú töltés. És a szürke-kék halál-vattát, a Föld testére tekert múmia-pólyát, mint sebészkés, villanásszerűen átmetszi egy fémcsillag, fémgömb-korong, mintha a Szaturnusz hullna közéjük, de az üveges-húsú fémtest mintha mégis puhán remegne, mint tányérba fölütött tojás.

Mpregnációs galandféreg sziszegve a romokra ereszkedik, fölkavarva csontporát, növény-örvényét, fekete véralvadékát, piros hamuját.

Csendes Szörnyetegek S02 E01 part 2 S madár-dallamokból szőtt zene hömpölyög ki a géptestből, csodálatosan, lágyan, ismeretlen csillag- létezés madár-mondataival. A Föld sivatag-emberei fejüket lassan fölemelik, s látják, már megréműlni se tudva, hogy különös kocsonya-csáp-gép-borda-lények szállnak ki a gépből, nagy bíbor lepkeszárnyakon, olyanok, mintha polip, tücsök, lepke és rádióbelsőrész házasságának gyermekei volnának.

S röpködnek körülöttük nagylágy, puha bíbor lepkeszárnycsapásokkal. És egyszercsak emberi hang, mintha rádióból szólna, beszél hozzájuk.

mpregnációs galandféreg

Hívja őket, mondván: a Világegyetem forró csillag-közönyét törtük át értetek ti boldogok, de csak egyszer jöhettünk, máskor soha többé. Megértve a Mindenség-molekula, a Föld halál-villogását, eljöttünk a megmaradottakért.

További a témáról